Címkék: Technológia és fogalmak | Klasszikus
28.8.2024 | 6 MIN
Merülési, logaritmikus, tachimetrikus, GMT, azimutális... A lunetták és skálák az órákon (funkcionalitás szempontjából) eléggé feleslegesnek tűnnek a jelenlegi okostelefon-korszakban. Mégis, még mindig rendkívül népszerű funkciója az óráknak, amely utat talál a sportolók, versenyzők, búvárok, repülők és más profik csuklóján, valamint a menedzserek vagy idézőjelben "hétköznapi" emberek ujja alatt. Hogy hogyan? És hogyan működnek valójában? Úgy döntöttünk, hogy ezt vizsgáljuk meg a lunettákról és skálákról szóló sorozatunkban. Napirenden: a telemetrikus lunettákkal ellátott órák.
Cikkek a lünettákról és mérlegekről:
A lünetta az óraházon található körkörös gyűrű, amely lényegében átmenetet képez az üveg és a tok között. A lunetták szélessége, kialakítása és – ami a legfontosabb – felhasználása eltérő lehet. A lunetták a következőkre oszthatók: fix (nem mozgatható), egyirányúan forgó és kétirányúan forgó.
A skála azután a tényleges számozás, amely vagy közvetlenül a lünettán, vagy a csúszka alatt található, ahol a számlap kerületén körbefut. A skála az, amely nagymértékben meghatározza a funkcionális besorolást – például egy búvár lunettának más számskálája lesz, mint egy tachimetrikus lünettának stb.
Összehasonlítás: búvár és tachimetrikus skálák.
A lunetták vagy skálák tehát határozottan nem csak egy szemet gyönyörködtető dizájnelem, amely érdekes, sportos stílust kölcsönöz az órának. Hatékony és funkcionális eszköz is, amellyel mindenféle feladatot el lehet végezni: a merülés időzítésétől a motorkerékpár átlagsebességének kiszámításáig, az üzemanyagtartalékok mérésétől vagy az ellenséges tűz távolságának kiszámításától a más időzónákban mért idő nyomon követéséig. A trükk a helyes megfejtésükben és a használatuk ismeretében rejlik.
A teleméter a térben lévő tárgyak távolságának mérésére használt eszköz, amelynek neve az ógörög "messze" és "valami, ami mér" szavakból származik. Eredetileg optikai eszközök voltak, amelyeket a földmérésben használtak, de ahogy az várható volt, a távmérők hamarosan más iparágakban is megjelentek.... Különösen a hadseregben. Különösen a haditengerészeti vagy a légvédelmi tüzérség talált rá különleges felhasználási módot (és az alábbi "használati utasításban" pontosan megtudhatja, hogyan használhatták a telemétert ebben a tekintetben).
Második világháborús teleméter. Forrás: wikimedia.org
Az órán található teleméter skála ugyanezen az elven alapul – bármilyen tárgy vagy jelenség távolságának mérésére szolgálhat , amely valamilyen vizuális és akusztikus hatást is kibocsát. Egyszerűen fogalmazva, annak a tárgynak, amelynek a távolságát meg akarjuk tudni, egyszerre láthatónak és hallhatónak kell lennie.
A telemetriaskála kizárólag a kronográffal – stopperrel – ellátott órákon található, amely nélkül a telemetriaskála csupán mutatós lenne, hiszen a pontos időmérés funkciója magának a távolságnak a meghatározásához is szükséges. A telemetrikus skálával ellátott órát tehát a korona oldalán található két gomb, amelyek a stopperórát indítják és állítják le, valamint a számlapon található segédszámlapok jellemzik.
A Jungans órákon a telemetrikus skála piros színnel van jelölve. Forrás: www.junghans.com
A telemetrikus skálával ellátott óráknál az is szabály, hogy ahol a normál idő másodpercmutatója szokott lenni, ott található a stopperóra mutatója, amely a mért távolság jelzésére szolgál a számlap kerületén körbefutó skálán. A futóidő másodpercmutatója ekkor csak a segédtárcsáról fut be.
A távmérő skála fix, nem forog, és a számlap belsejében helyezkedik el. Maga a skála lineáris számozású, és 1-től 20-ig terjedő skálával működik, az egységeket leggyakrabban kilométerben adják meg.
A telemetrikus skála ma már az órák kissé archaikus jellemzőjének számít, amelynek a modern világban kevés haszna van, ezért a telemetrikus skálával ellátott órák bőségesen vannak. Ha azonban van egy darab, az általában egy fényűzőbb "high-end" ügy, általában a retro megjelenésre és egy bizonyos dizájner nosztalgiára támaszkodva. A 21. században tehát a telemetrikus skála inkább esztétikai funkciót tölt be, mint bármi mást. Azt azonban el kell ismerni, hogy remekül mutat egy órán.
Mint már említettük, a telemetriaskálával ellátott óra használatával meghatározhatjuk egy tárgy vagy jelenség távolságát, amely egyszerre látható és hallható. Az elv a hangsebességen alapul, amely (normál légköri nyomáson és 20 °C körüli hőmérsékleten) 343 m/s. Ez azt jelenti, hogy egy skálán a tű 1 kilométert mutat körülbelül 3 másodperc alatt.
A leggyakoribb alkalmazási példa a zivatar távolságának mérése. Képzeljünk el egy modellhelyzetet: sétálni indulsz, meleg és fülledt idő van, és még elég messze vagy az autódtól. És nem történik meg, hogy elkezd világosodni és dörögni... Ez az, ami hiányzott. Mit gondolsz, milyen messze van a vihar tőled? Pontosan erre van egy egyszerű trükk (feltéve persze, hogy van telemetriás skálával ellátott órád).
Abban a pillanatban, amikor villámot látsz, nyomd meg a gombot, hogy elindítsd a stopperórát. Csak akkor állítsd meg a stopperórát, amikor már hallod a mennydörgést. A stopperóra mutatója a telemetriaskálán egy számra fog mutatni, amely a zivatar távolságát jelzi attól a helytől, ahol most állsz. Ez azt is megmondja, hogy milyen gyorsan kell az autójához hajtania.
Őszintén szólva ez a trükk telemetriaskálával ellátott óra nélkül is működik. A villanástól csak egy visszaszámlálást kell elindítanod a fejedben, amit a következő dörgésnél megszakítasz. Ezután már csak azt kell tudnod, hogy (nagyjából) minden 3 másodperc egy kilométer távolságnak felel meg. Egy telemetriás skálával azonban sokkal kényelmesebb és pontosabb a mérés.
Mivel ma már aligha találunk más gyakorlati alkalmazást a telemetriás skála számára, bemutatjuk, hogyan használták a telemétert a katonák és a haditengerészeti tüzérség tagjai.
Vegyük a következő példát: éjszaka van, a látótávolság gyakorlatilag nulla, és két ellenséges hajó közeledik egymáshoz a tengeren. Az első hajó ágyúja szinte vakon tüzel, és elvéti. A második hajó legénysége azonban abban a pillanatban, amikor meglátja az ellenséges ágyú villanását, visszaszámlálást indít, amely megáll, miután ténylegesen meghallja az ágyú hangját. Így a legénység meg tudja határozni a rájuk tüzelő ellenséges hajó távolságát, a saját ágyúját ennek megfelelően tudja beállítani, és sokkal nagyobb esélyt kap a találatra.
Hasonlóképpen, a telemetriás skálát a szárazföldi felderítő műveletekben is fel lehetett használni, ahol a telemétert az ellenséges bázis pontos helyének meghatározására használták. Az elv ugyanaz: egy katona, aki biztonságos távolságba kúszott az ellenséges bázistól, észreveszi (például) egy légvédelmi rakéta kilövését. A fény- és hanghatásnak köszönhetően a teleméterrel rendelkező katona ekkor meg tudja határozni a bázis pontos távolságát attól a helytől, ahol ő van, és ezt az információt továbbítja a saját bázisának, amely így jobban célba tudja venni a fegyvereket.
Ha a telemetriás skála valamilyen korszerűbb és békésebb felhasználására gondolunk, akkor olyan tárgyat vagy jelenséget kell keresnünk, amely messze van tőlünk, és amely egyszerre látható és hallható. A tűzijáték egy példa erre. Kinézel az ablakon egy gyönyörű fényjátékra (ha kicsit zajos is), és azon tűnődsz, milyen messze van tőled?
Egy telemetriás skálával ellátott óra segítségével könnyen kiderítheti, hogy a tűzijáték forrása valószínűleg egy olyan tér, amelyről tudja, hogy 5 kilométerre van Öntől – ez az az érték, amelyre a telemetriás skála mutatója mutat.
Tud még egy példát a telemetriaskála modern használatára? Nyugodtan ossza meg a hozzászólásokban.
