A MeisterSinger húsz éve igyekszik bebizonyítani nekünk, hogy tudnak érdekes darabokat készíteni. Mindezt annak ellenére, hogy csak egy mutatóval készíti az óráit. Egyesek azt gondolnák, hogy ez biztos unalmas... de pont az ellenkezője. Ez a német márka olyannyira kifinomult az egy mutatós formatervezésben, hogy azt tényleg nem lehet nem észrevenni. Ilyen például a mai MeisterSinger Bell Mountain Automatic "Sonnerie au Passage" órajelekkel ellátott órája.
Egykezes órák. Így neveznek egy olyan óratípust, amely több márka repertoárjában is megtalálható – például a svájci Jaquet Droz, a német Botta vagy a fehérorosz Luch... De ennek az újszerű kialakításnak a leghíresebb és kétségtelenül legbüszkébb hordozója a német MeisterSinger. Egy márka, amelynek kínálatában nem szerepelnek olyan órák, amelyek feleslegesen pazarolnák a mutatókat. Miért is tennénk, amikor elég csak egy is.
Aki járt franciaórákra, annak a névből talán már sejthető volt... nekem sajnos nem. Szóval haladjunk lépésről lépésre. A harangozó órákat két alapvető kategóriára lehet osztani – "Sonnerie" és "Repeater".
Míg a Repeater "igény szerint" adja meg az aktuális időinformációt (általában a tok oldalán lévő csúszka formájában), addig a Sonnerie magától közli velünk az időt – egy bizonyos időben egy bizonyos hangot ad ki. Mondhatnánk, hogy a mai MeisterSinger (1 500 000 forint körüli árával) kapu a felhúzós órák világába. Órák utáni harangjátékkal vannak felszerelve, ahol egyszerű, de igazán lantos hangot adnak ki.
De nem minden csak egy kis szerenádról szól, egy rendes órának meg kell néznie a külsejét is. Ezért vessünk egy pillantást a kivitelezésre.
Az óra kerek tokja csiszolt (a tok oldalain) és fényes felületű (a lunettán és a kecses, vékony lábakon). A harmadik óránál egy nagy koronát találunk, amely tökéletesen illik az órához.
A korona alá van írva, és a MeisterSinger jellegzetes "fermata" – egy kottajel, amely jelzi a zenésznek, hogy mikor kell meghosszabbítani egy hangot vagy kötőjelet. Ez így egyfajta "lassítás" jele, amely az egykezes óra laza filozófiájára utal. A második órán találunk egy gombot a felhúzási funkció szüneteltetésére, amit a felhúzással érhetünk el.
Méreteit tekintve papíron az óra a korona nélkül meglehetősen vaskos 43 milliméteres, 13,5 magasságú és a fülétől a füléig alig 50 milliméteres. A nagy méretek ellenére azonban nagyon jól illeszkedik a 17,5 cm-es csuklómon. És ez főként a lekerekített lábaknak köszönhető.
A lábak távolsága itt szép 20 mm, ami véleményem szerint szintén elég sokat hozzátesz az óra általános kompaktságához. Az órán egy bőrszíjat találunk, pillangó aláírású csattal. Itt jutok el az óra nagy, de valószínűleg egyetlen hátrányához... a csathoz. Sajnos nagyon olcsó benyomást kelt bennem, különösen az óra fel- és levételekor. Másrészt a szíj természetesen cserélhető, és el tudom képzelni az órát például egy milánói szíjjal, ami igazán csodásan illene az eleganciájához.
Kilátás a gépházba
Az órát megfordítva egy úgynevezett "côtes circulaire"-ekkel (a genfi csíkok kör alakú megfelelője), kék csavarokkal és a márka aranyozott nevével díszített rotorral díszített szerkezetet figyelhetünk meg. Ami magát a kalibert illeti, a MeisterSinger itt a svájci Sellita műhely SW200-as kaliberére támaszkodik, amelyet a saját képére módosított.
Itt még egy saját modult is hozzáadott, amelyet a szerkezet és a számlap közé épített be. Ez a modul felelős a fent említett csuklós mozgatásért, és felépítésében nagyon hasonlít a Salthora modellekben található modulhoz. Ott azonban egy teljesen más funkciót lát el, nevezetesen a „jumping hour“.
Ahogy a videón is láthatjuk, a számlap alatt található egy mechanizmus, amely fokozatosan felhúz egy kis kalapácsot. Pontosan minden egész órakor aztán a kalapács "leesik", megszólaltatva egy jellegzetes formájú fémspirált, amely az emberi fülnek lengő hangot ad.
A 26 kőbeállítással rendelkező SW200 kaliber 28 000 óraütés/óra frekvenciával működik, és egy csavarral van felszerelve a tehetetlenség mikrobeállítására. A járástartalék itt a klasszikus 38 óra. Ami a pontosságot illeti, azt a márka közvetlenül nem közli... Az én időmérő tesztemben azonban az óra abszolút kiváló eredményt jegyzett fel, egyik pozícióban sem "ugrott" -2 és +2 másodperc között.
Időspirál
Az óra számlapja, akárcsak a felhúzható kaliber, egy teljes "meisterstück". A napfényes hatású megjelenítésen a márka logója, az elegáns "Bell Hora" felirat és egy kis harang képe emlékeztet a felhúzási funkcióra. Az óra indexei egy csigaházra emlékeztető spirált alkotnak. Bevallom azonban, hogy ezt első pillantásra alig vettem észre – számomra így néz ki az óra számlapja.
És hogyan olvashatóak? Egyszerűen. Bár az óra első pillantásra kissé zavarosnak tűnik, nagyon könnyű eligazodni a rendszerben. A rövid indexek itt 5 perces intervallumokat, a hosszúak pedig 15 percet jeleznek. A hosszú mutató a számlap széléig ér, és így növeli az olvashatóságot.
Egy utolsó szó
És mit mondhatnék befejezésül? A kezdeti józan érzéseim ellenére be kell vallanom, hogy az óra valóban meggyőzött - legyen szó a kivitelezés minőségéről (eltekintve az óraszíjtól), a szerkezet pontosságáról vagy az óra tényleges leütéséről, ami nem egyszer mosolyt csalt az arcomra a vélemény megírása közben.
Tehát, ha bármelyikőjüknek elege van az összes lehetséges kronográfból, holdfázisból, tourbillonból vagy GMT-ből, és egy igazán érdekes és szokatlan órát keres, ami nem mindenkinek van – a MeisterSinger Bell Hora Sonnerie au Passage a megfelelő választás az Ön számára.
Sütiket használunk a weboldal működőképességének biztosítására, és az Ön hozzájárulásával weboldalunk tartalmának személyre szabására. Az „Értem” gombra kattintva Ön beleegyezik a sütik használatába és a webhely viselkedésére vonatkozó adatok továbbításába, hogy célzott hirdetéseket jelenítsen meg közösségi hálózatokon és hirdetési hálózatokat más webhelyeken.