Címkék: Technológia és fogalmak | Klasszikus
2.10.2023 | 10 MIN
Ez a történet olyan régi, mint maga a világ – az új, modern és ragadozó aspektus legyőzi és felváltja az elavult aspektust. A lovaskocsik helyett az autók, a mechanika helyett a kvarcok... A világ már csak ilyen. De mint tudjuk, az óragyártás világában mindig kell lennie valami különlegesnek. Miről szólt az egész kvarcválság vagy forradalom, és miért van az, hogy az óragyártás világában semmi modern nem tudja legyőzni az elavult szempontot?
Mindezek a tagadhatatlan praktikusságok és a megfizethetőség nem hagynak teret a találgatásoknak, hogy a jelenlegi órapiac 90%-a kvarc (elemmel működő) órákból áll, a mechanikus órák rovására. Pedig a kvarcok még nem is olyan régóta vannak velünk. Hivatalosan mintegy 55 éve... Ezalatt az idő alatt azonban sikerült egy igazi kavarodást csinálniuk az órapiacon.
11.12.2023
Kvarcórák – Hogyan működnek és hogyan állnak ellen a szerkezeteknek?
A híres "kvarcválság" hivatalos kezdete, amelyet minden óragyártó több százszor emleget, 1969-re datálódik. Még abban az évben, karácsonykor egy ajándék érkezett Japánból. Az első kvarc karóra, amely örökre megváltoztatta az általunk ismert világot... Oké, ez talán kicsit túl drámaian hangzott, de talán így látta végzetesen a helyzetet a hagyományos svájci óraipar, amelyet cunamiként söpört el a kvarcóra megjelenése.
A kvarcóra kezdetei egészen 1880-ig vezethetők vissza, amikor felfedezték a kvarc piezoelektromos tulajdonságait, majd az első működő kvarcórát Joseph Horton és Warren Morrison 1927-ben (a Bell Laboratories-ban) készítette el. Akkoriban azonban ez egy nagy asztali szerkezet volt, és messze állt a ma ismert kvarcórától.
Seiko Astron 1969-ből.
A Seiko híres... nem - leghíresebb órája, az Astron volt az, amely az első forradalmi salvadót elsütötte. Egy új, nagyon pontos és praktikus technológiát, amelyre számtalan órarajongó vágyott. De ez még nem volt tömegügy. 1969-ben repült ki az első fecske egy 100 darabos limitált szériában, arany tokban és egy fényűzőbb autó árával megegyező áron (a Calibre 35A kaliber 8 192 Hz-es frekvencián rezgett, pontosságát pedig napi 5 másodpercben adták meg).
Ma, méltó módon, a hiper-modern Seiko Astron óra ezekből az órákból született, GPS-szel szinkronizálva, hogy közel tökéletes pontosságot garantáljon.
Ezt a szenzációt követően nemcsak a japánok, hanem néhány svájci és más óragyártó is elkezdett dolgozni a kvarcművek fejlesztésén és tökéletesítésén, amelyeket később az 1970-es bázeli vásáron mutattak be (köztük az Omega, a Bulova, a Rado stb.).
Egy ritka Rolex Texan Beta 21 kvarcművel.
A svájciak találták ki a Beta 21 kvarcművet, amelyet az 1970-es években többek között az Omega, a Rolex és a Patek Philippe is használt. De az eladások nem voltak említésre méltóak... A Seiko viszont egyik butikot nyitotta a másik után.
Egy évvel később, 1971-ben a Seiko egy újabb Astront tett a vásárlók elé. Talán néhányakat meglep, hogy ez még mindig nem volt az az őrült, tömeggyártású óra, amely egyik napról a másikra mindent felforgatott. És hogy az első igazi "kvarccsatát" nem a japánok kezdték...
Ráadásul az igazi sztár, amely az őrületet kiváltotta, nem analóg, hanem digitális volt: az 1972-es Hamilton Pulsar. Hamilton tökéletesen választotta meg a nevet. A pulzárok olyan forgó neutroncsillagok, amelyek elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, és fényük a forgás révén jelzőfényhatást kelt. A Pulsarok voltak azok, amelyek a hagyományos óragyártás tengerében világítótoronnyá váltak, és óriási figyelmet keltettek. És valószínűleg az is segített, hogy James Bond viselte őket. Többek között...
A Seiko Astron és a kvarcórák megjelenése előtt több órásmester/ feltaláló is próbálkozott az elektronikus órák különböző alternatíváival. Az első elektronikus óra versenyét az úttörő (akkor még amerikai) Hamilton nyerte az 1957-es Electric 500-zal (a mai Ventury), majd technológiájukat 1960-ban a legendás hangolású Bulova Accutron felülmúlta. Úgy vélték, hogy az Accutronok forradalmasítják a mechanikus órákat, és a jövőben mindenki csuklóját díszítik majd. Nos, ez nem egészen sikerült nekik. De a hatásuk óriási volt.
25.12.2023
Legenda Bulova Accutron – 3 ok, amiért álmodni kell róluk
A 70-es években tehát a digitális órák uralták a színteret, és az egész világ felfigyelt rájuk. Az USA erősen reagált a helyzetre, az elektronikai cégek beszivárogtak az óraszegmensbe. De nem csak azok, például az amerikai Bulova is előállt akkoriban a félelmetes Computronokkal.
26.12.2023
Bulova Computron értékelés – Az egyik legikonikusabb digitális
Japánban a Seiko volt a vezető (pl. a Citizen eladásai a Seiko eladásainak negyedét tették ki; a másik versenytárs a Casio volt, amely kicsit később jött az igazi áttöréssel, a G-Shockkal). A Seiko ekkorra már olyan berendezésekbe és robotizált gyártósorokba is befektetett a tömeges automatizált gyártáshoz, amelyekkel a svájciak nem tudtak versenyezni. A Pulsar csillaga lassan leáldozott.
A Seiko ezután lelkesen gyártott digitális és kvarc analógokat egyaránt, sőt, még az első, kizárólag nőknek szánt analóg kvarcórával is előállt (1972). A Seiko ezután 1973-ban bemutatta az első digitális LCVFA-t (és a világ első hatjegyű kijelzővel ellátott digitális óráját). Az órák alacsony energiafogyasztásúak voltak, és a másodperceket is meg tudták jeleníteni.
Egy évvel később, 1974-ben a Casio bemutatta a híres CASIOTRON-t.
Forrás: https://habilitateblog.com/the-history-of-casio-watches/
És így ment ez tovább. Az órák "digitalizálása" új keresletet, új piacok kialakulását hozta Ázsiában és Latin-Amerikában, valamint változásokat magában az óragyártási rendszerben (tömeggyártás stb.), és természetesen az árakban. Megkezdődik a válság.
Tegyünk egy kis nyelvi megállót: ha megnézzük a jól bevált "kvarcválság" kifejezést, arra a következtetésre jutunk, hogy félrevezető lehet, mert viszonylag pontatlanul hangzik. Valaki, aki nem járatos az órákban, például nagy valószínűséggel azt gondolhatja, hogy a kvarcórák piacát érte válság, nem pedig a kvarc okozta válság. Pontosabb megfogalmazás lehet tehát a "hagyományos svájci óragyártás válsága", "a mechanika válsága" vagy - ami a legjobb - "a kvarcforradalom", utalva a kvarcórák által okozott felfordulásra.
Az 1970-es és 1980-as években a kvarcok térdre kényszerítették az óraipart, Svájc pedig történelmének legsúlyosabb gazdasági válságát élte át. Talán még brutális óratlanításról is beszélhetnénk, hiszen 13 év alatt a hagyományos óragyártásban - addig Svájc legértékesebb iparágában - dolgozók mintegy kétharmadának karrierje ment tönkre.
Genfi órásmester, 1921. Forrás: https://www.watchesandculture.org/
A válság előtt Svájcban szinte nem volt konkurencia - az összes legyártott óra mintegy 95%-a is innen származott, és 90 000 ember dolgozott közvetlenül vagy közvetve az óraiparban. A piac csúcsán, a minőség szinonimája... Ehhez hozzájárult egyrészt a hosszú hagyomány, másrészt az a tény, hogy a svájciak a világháborúk alatt semlegesek maradtak, és így továbbra is gyárthattak órákat a lakosság számára, míg a háborúkban részt vevő országoknak a fegyveres erők igényeire kellett összpontosítaniuk az óragyártást.
Mint már említettük, a svájciak is reagáltak a kvarchullámra. De a maguk módján. A (többnyire) japán órákhoz képest a svájciak kézműves gondosságot és ezért magasabb árat kaptak. Így aztán gyakran jelentős árengedménnyel kellett végül eladni őket, és a konkurenciának nehéz volt ellenállni.
1977-re a Seiko a világ legnagyobb óragyártó cégévé vált, ekkorra az eladás elérte a 700 millió dollárt 18 millió legyártott darabszámmal (a Timex a második volt, de az eladások majdnem felét adta). Tehát nem 1969, hanem 1977 volt az az év, amikor a Seiko valóban átvette a piac irányítását.
4.10.2022
A Timex története – Egy amerikai óra mindenkinek. Belértve az elnököket
Seiko üzlet a Ginzában. Forrás: Wikipedia
Azzal, hogy a Seiko egyformán gyártott analóg és digitális órákat, elég nagy előnyre tett szert (a többi cég fokozatosan inkább az egyikre vagy a másikra koncentrált). K. Hattori & Co., a Seiko órák gyártója az 1970-es évek végén a globális óraipar vitathatatlan királyává vált, 6 milliárd dolláros forgalommal (a Business Week szerint).
Hogyan mentette meg magát Svájc?
Sok svájci óragyártó még foggal-körömmel küzdött az új divat ellen. A kis családi vállalkozásokban generációról generációra átörökített hagyományos módszerek... Hogyan tudtak volna lemondani ilyesmiről? Így aztán az iparág 90 000 emberéből mindössze 28 000 maradt – azok, akik alkalmazkodtak.
Az 1980-as években a széttöredezett svájci óragyártóipart az utolsó nagy hagyományokkal rendelkező ellenálló csoportokká varrták össze: Az SSIH, amelynek sztárja az Omega volt, és az ASUAG, a Longines fő márkájával. Ebben az időben, azaz 1978-1985 között két fontos személyiség, akiknek döntő szerepük volt az "utolsó csatában" – Ernst Thomke és Nicolas G. Hayek.
A második úriember nevét mindenki ismeri, és rátérünk rá. Ernst Thomke (órásmester és akadémikus) éppen az ASUAG-al való kapcsolata miatt vált híressé, amely 1978-ban segítséget kért tőle. Thomke átvette az Ebauches SA irányítását, amely az ASUAG egyik fontos része volt, és amely számos svájci ügyfél számára óraszerkezetek gyártására összpontosított, és ami fontos, alapos átszervezést kezdeményezett.
Thomke lépései megfontoltak és több mint ötletesek voltak... és megér egy külön cikket. Röviden azonban legyen elég annyi, hogy neki és egy sor hatékony döntésnek köszönhetően az Ebauchesből ETA lett, a legnagyobb és legjelentősebb óragyártó vállalat, amely az új vezetés alatt a megfizethető árú analóg kvarcok gyártásához is alkalmazkodott. Az ETA versenyképessége volt az első svájci győzelem.
Mégis, ez nem volt elég, és az egész helyzet szinte reménytelennek tűnt. Így aztán egy második hős érkezett a színre, méghozzá túlzás nélkül Nicolas Hayek. Egy menedzsment tanácsadó és a zürichi Hayek Engineering (egy top tanácsadó cég) tulajdonosa, aki a svájci bankok megbízásából az 1980-as évek elején elemezte a helyzetet. Hayek mindig is álmodozó volt, radikálisan, a bevett szabályokon túl tudott gondolkodni, és valószínűleg ennek köszönhetően talált ki megoldást a válságból való kilábalásra.
30.9.2022
Swatch – A svájci óraipart megmentő vállalat története
Nicolas Hayek reményt látott a két legnagyobb óraipari csoport (ASUAG és SSIH) egyesítésében, hogy egy erős ernyőmárkát alkossanak. Ezt 1983-ban meg is tette. Az új céget SMH-nak (Swiss Corporation for Microelectronics and Watchmaking) nevezték el, és a teljes óraműgyártást az ETA-ra bízták, amelyet újonnan ehhez igazítottak. A többi márka, amely korábban szerkezeteket gyártott, most a marketingre, a tervezésre, az értékesítésre stb. koncentrált.
Nicolas Hayek.
Ugyanakkor az új SMH-nak olyan kulcsfontosságú terméket kellett létrehoznia, amely újraindítja a svájci gazdaságot. Hayek tehát egy rendkívül merész, provokatív és Svájc számára is szokatlan lépést tett.
A svájci bankok is nagy segítségére voltak, 1981 és 1983 között több mint 550 millió svájci frankot pumpáltak az óraiparba egy sor mentőcsomag keretében.
Hayek egy új Swatch órát kínált a világnak – műanyag, színes, hihetetlenül játékos és egyben hihetetlenül olcsó. Olyanokat, amelyek nemcsak versenyre keltek a japán szalóval, de még eredetiségükben is felülmúlják azt. Végül a Swatch a svájci származás fontos érvét is felhasználhatta, amely minden nehézség ellenére még mindig erősen csengett.
A birodalom visszavágott – a Swatch gyakorlatilag egyik napról a másikra popkulturális szenzációvá vált, életet (és ami még fontosabb, pénzügyi hátteret) fecskendezve az SMH alá tartozó hagyományos óragyártó cégek ereibe, amelyeket Hyek később a híres Hayek-piramisba csoportosított. Nem csoda, hogy 1998-ban átnevezte az SMH-t Swatch Groupra.
A Swatch Group márkáinak jelenlegi piramisa.
A Swatch fordulópontot és mentőövet jelentett a svájciak számára. Ezt megelőzően, 1974 és 1983 között a svájci óragyártás 96 millióról 45 millióra esett vissza. A Swatchnak aztán két év kellett ahhoz, hogy a termelés újra 60 millióra emelkedjen. Természetesen ezek 80%-a kvarc volt. De a lényeg az, hogy az SMH 1983-ban már nyereséges volt.
A válságot sikerült elhárítani, a hagyományos svájci óragyártás a Swatchoknak köszönhetően fennmaradt, és mondhatni, hogy minden jól alakult. Természetesen az egész helyzet és az órák fejlődése azóta is folytatódott, és mondhatni, hogy ugrásszerűen halad. Még az is kezd úgy tűnni, hogy a klasszikus analóg kvarcórák lassan, de tényleg lassan adják át a helyüket. Ami talán egy második kvarcválság eljövetelét jelzi... De ezúttal a szó valódi értelmében. Valami ilyesmi biztosan nem jön egyik napról a másikra.
Minden iparágban szükség van az egészséges versenyre. És miután a hagyományos óragyártók kiheverték a legrosszabbat, még nagyobb lendülettel nyúltak a flancos mechanikus időmérőkhöz, mint korábban. Elvégre most már volt mivel szemben meghatározniuk magukat.
A mechanikus órák általában más érzelmekre hatnak, mint a kvarcórák, tekintélyesnek, hagyományosnak, lélekkel rendelkezőnek tekintik őket... A kvarc a tömegek számára készült, inkább a divatszegmenshez tartozik. Ez az előfeltevés azonban az utóbbi években egyre inkább elmosódott és összekeveredett (vannak megfizethető, szíjjal gyártott mechanikus óráink is, és fordítva, gyönyörű, aprólékosan elkészített és luxus kvarcok). Ennek ellenére bizonyos megrögzött óramániások még mindig irracionális ellenszenvet táplálnak a kvarcórák iránt (de mi a racionális az órák szeretetében, ugye?).
9.5.2024
Kvarcművek – Ismeri a világ nagyjait?
A két világ már nem versenyez egymással. Nemcsak egymás mellett, hanem együtt működnek - egyfajta békés órás szimbiózisban (ezért is kínálja sok márka mindkettőt a kollekciójában). Az emberek választási lehetőséget kaptak, és ennek így is kell lennie.
És ha jön még egy hasonló csavar? Nos, ha a klasszikus órát nem söpörte el az okostelefonok és az órák megjelenése, akkor valószínűleg semmi sem fogja.
