Címkék: Technológia és fogalmak | Klasszikus
25.4.2024 | 10 MIN
"SUPERLATIVE CHRONOMETER OFFICIALLY CERTIFIED" – írja a Rolex, az órakészítés önjelölt királya a számlapjaira. Nem telik el nap az órafórumokon, hogy valaki ne vadászna az első kronométerére. De mit is jelent a sokat ismételt, reklámozott és hangsúlyozott kronométer szó, amelyet a laikusok gyakran összekevernek a kronográffal? Ki áll mögötte? És kell-e egyáltalán foglalkozni vele?
Kezdjük egy kicsit a nyelvészet ígéretes hordójából. A francia chronometre (angolul chronometer) kifejezés az ógörögből (χρονόμετρον) származik, és eredetileg szó szerinti fordításban "időmérőt" jelentett. Később a kronométer kifejezte az időmérő eszközök pontosságának sajátos metrikáját és tanúsítását, amely 1973 óta a Contrôle officiel suisse des Chronomètres, rövidítve COSC égisze alatt áll, amelynek neve angolra lazán lefordítva valami olyasmit jelent, mint "Hivatalos Svájci Kronométer Vizsgáló Intézet".
A Rolex karórák első A kategóriás tanúsítványa 1914-ből származik.
Azonban, ahogyan azt már felvázoltam, a kronométer, mint az óraművek rendkívüli pontosságának kérdése, története sokkal messzebbre nyúlik vissza, mint a COSC kissé rövid története.
Úgy vélték, hogy a kifejezés mai értelmezésében valószínűleg Jeremy Thacker angol órásmester írásaiban jelent meg először, de ezt a közelmúltban megkérdőjelezte a kifejezés felfedezése egy másik angol, William Derham pap, tudós és filozófus munkáiban.
A tengeri kronométereknek nagyon pontosnak kellett lenniük, hogy garantálják a tengeri biztonságot. Sokáig úgy vélték, hogy a karórák kis szerkezetű óraművei nem képesek ilyen pontosságot elérni. Fotó: wikipedia.org
Függetlenül a régen elhunyt szigeti tudósok által kifejtett pontos részletektől, Thacker volt az, aki a tengeri navigációhoz szükséges, Kardan-csuklón, vákuumban elhelyezett, nagyon pontos órára vonatkozó ötletének a nevét adta. Működő hajókronométert azonban csak az angol John Harrison épített.
A 20. század elején kezdett kialakulni az igény a személyi használatra szánt pontos órák iránt. Nehéz volt azonban meghatározni, hogy mely (akkoriban zseb)órák voltak valóban pontosak. Ezért az obszervatóriumok elkezdtek tanúsítványokat kínálni. Az obszervatóriumok lettek a mai COSC előfutárai.
Az obszervatóriumok a Föld tengelyforgásának pontos megfigyelésével tudták meghatározni egy óra pontosságát. Kezdetben az óraházak zsebóra-műveket küldtek tesztelésre, vagy tengeri kronométereket vizsgáltak. Az első minősítést egy karóra szerkezetére 1910-ben a Rolex márka kapta meg, 1914-ben pedig még "A osztályú" minősítést is kapott – ez volt akkoriban a legmagasabb minősítési szint.
Később még pontossági versenyeket is rendeztek csillagvizsgáló intézetekben, nevezetesen 1866 és 1975 között Neuchâtelben, és – ami még híresebb – 1873 és 1967 között Genfben, de sokan mások is részt vettek benne.
Neuchâtel-i csillagvizsgáló. Fotó: wikipedia.org
Miután a Seiko beszállt a precíziós versenyekbe, a japán márka egymás után kezdte elfoglalni az első helyeket. Különösen a kvarcórák megjelenésével. Végül az obszervatóriumok teljesen leállították az órák tesztelését, és amikor a tesztelés újraindult (2007-ben), feltételként szabták, hogy az óráknak Európában kell készülniük.
Megjegyzendő, hogy a verseny megszűnésének évei nagyjából a kvarcválság kezdetével korrelálnak. A Genfi-tó partján egyébként nagyon híressé vált az Omega márka, amelynek számos győzelmét és új rekordját a mai napig a Constellation modellek némelyikének számlapján lévő 8 csillag jelzi.
Az Omega Constellations a diadémba vésve utalnak erre a korszakra.
A csillagversenyekkel párhuzamosan (amelyek inkább a vezető gyártóknak szolgáltak arra, hogy a nem szériagyártású darabokon mutassák meg legkitűnőbb tudásukat) egy másik intézet vagy csoport – a Bureaux officiels de contrôle de la marche des montres, azaz a "Hivatalos Óraellenőrző Hivatalok", más néven BO – 1877-től kezdve fokozatosan tömegesen tesztelte az egyszerű halandók számára készült időmérőket.
A COSC minősítés bevezetése előtti években öt különböző pozícióban mértek, és a pontossági követelmények -1/+10 s/nap pontosságot írtak elő. A kialakuló COSC 1973-ban végül magába olvasztotta a teljes BO-t. Félrevezető lenne azonban nem megemlíteni, hogy a COSC a svájci 5 óragyártó kanton és a Svájci Óraipari Szövetség, szó szerint a "Svájci Óraipari Szövetség" egyesülésével jött létre, és már alapításakor is olyan obszervatóriumok és laboratóriumok tartoztak hozzá, amelyek története mélyen a 19. századba nyúlik vissza.
A COSC egy 1973-ban alapított független intézet, amely jelenleg kizárólag svájci gyártmányú órákat vizsgál.
Oké, de mit jelent a gyakorlatban a kronométer és a COSC a hivatalok hosszú francia nevén kívül? Először is két alapvető kategóriába kell sorolnunk az órákat, mégpedig a mechanikus és a kvarcmozgatós órákba. Érthető – a jó öreg fogaskerekek és rubinok nem tudnak versenyezni egy elemmel működő kvarckristály rezgésével. Még a különböző mutatók egy részét is mérik. Nevezetesen a kvarcműveknél a nedvesség és az ütés hatása.
Először a felhúzható órákhoz. Néhányan valószínűleg már tudják, mivel ezt a számot gyakran idézik, hogy a COSC alapkövetelménye a mechanikus szerkezetek pontosságára vonatkozóan -4/+6 másodperc/nap, ami mai szemmel nézve nem egy megdöbbentő szám, de mégis tiszteletre méltó.
Ez azonban csak a kezdet. Van még 6 további követelmény. Az eltérés átlagos változása nem haladhatja meg a 2 s-t, a legnagyobb változás 5 s. A vízszintes és függőleges helyzet eltérései közötti különbségnek -6/+8 s-on belül kell lennie, a legnagyobb változás 10 s-on belül. A hőmérsékletváltozás hatása csak ±0,6 s-on belül. Végül a visszaállítás eltérése ±5 s között marad. A vizsgálat 15 napig tart, és ahogy a fenti adatokból is kitűnik, a hőmérsékletet végig figyelik, és a szerkezetet különböző módon forgatják (3 óra, 6 óra, 9 óra, tárcsa felfelé, hátrafelé).
A mechanikus szerkezeteket 15 napig, 5 pozícióban és 3 különböző hőmérsékleten tesztelik. 7 követelménynek kell megfelelniük, amelyek közül a legáltalánosabb az, hogy a szerkezet napi ingadozása az első 10 nap alatt nem haladhatja meg a -4/+6 másodpercet.
A szilícium esetében a követelmények szigorúbbak. Az alapvető pontossági követelmény itt 23 °C-on átlagosan legfeljebb ±0,07 s/nap, 8 °C-on ±0,2 s, és ugyanez a követelmény 38 °C-on. Igen, ezt 3 különböző hőmérsékleten mérik. Továbbá 4 páratartalom-szintet veszünk figyelembe, amelyek hatása nem haladhatja meg a ±0,1 s értéket.
Az ütés egy másik újdonság a mechanikához képest, a vizsgálat 200 egyedi, 100 g-nak (azaz 981 m/s²) megfelelő ütést jelent. Hatásának ±0,05 s-on belül kell lennie. A mérési stabilitás 0,05 s-on belül van. A maximális helyreállítási eltérés a vezető tollhoz képest egy századmásodperc, tehát ±0,05 s. A dinamikai eltérés ugyanez. Itt a vizsgálat 13 napot számlál, és a gépnek csak egy tájolásában történik.
A kvarcmozgásokat 13 napon keresztül 1 helyzetben tesztelik, de az eltérésen kívül, amely 23 fokon nem haladhatja meg a ±0,07 másodpercet, a nedvesség vagy az ütés hatását is vizsgálják.
Az adatok jobb megértéséhez lásd az alábbi táblázatot.
| Mechanikus gépek | Kvarcművek |
| Átlagos napi pontossági arány: -4/+6 s | Átlagos napi pontosság 23 °C-on: ±0,07 s |
| Átlagos eltérés: 2 s | Átlagos napi pontosság 8 °C-on: ±0,2 s |
| Maximális eltérés: 5 s | Átlagos napi pontosság 38 °C-on: ±0,2 s |
| A vízszintes és függőleges eltérések közötti különbség: -6/+8 s | Maximális helyreállítási eltérés: ±0,05 s |
| Maximális eltérés: 10 s | Dinamikus eltérés: ±0,05 s |
| A hőmérsékletváltozás hatása: ±0,6 s | A páratartalom hatása: ±0,1 s |
| Visszaállítási eltérés: ±5 s | Rázkódás hatása: ±0,05 s 200 egyedi, 100 g-nak (azaz 981 m/s²) megfelelő rázkódás. |
A mért értékek mindkét esetben egy alapidőhöz kapcsolódnak, amelyet két független, GPS-szel szinkronizált atomóra határoz meg. Formai szempontból a mechanikus órák COSC tanúsítása megfelel az ISO 3159 nemzetközi tanúsításnak.
A kvarckészülékek esetében – legalábbis egyelőre – nincs általánosan elfogadott, egyenértékű ISO-tanúsítvány. Maga a COSC azonban a honlapján azt állítja, hogy rendelkezik saját tanúsítással, amely az ISO 3159 szabványon alapul.
Messze a legtöbb kronométert a bevezetésből származó gyártó, a Rolex regisztrálja évente. Ezt követik a többi nagy név, mint például a szintén említett Omega, majd a Breitling, a Tudor és a TAG Heuer.
A Rolex a precíziós karórák úttörője volt. A mai napig ez a cég rendelkezik a legtöbb COSC tanúsítással. Fotó: timeandtidewatches.com
De az órapiac más (megfizethetőbb) szereplői is befértek a top 10-be. Konkrétan háromra gondolok: Mido, Ball és Tissot. Ha mechanikára vágysz, akár 470 000 forint körüli összegért is megkaphatja például a Mido Multifort Automatic Chronometer-t, amelyet többféle színben és számlap-konfigurációban kínálnak, és a hét napja mellett dátumkijelzőt is kínál. Ha egy kvarckronométerrel is beéri, a Mido óra árának kevesebb mint feléért a Certina DS-8 Quartz Precidrive COSC Chronometerrel is elégedett lehet.
Az igazság azonban az, hogy bár évente mindig körülbelül 1.000.000 új COSC minősítésű időmérő készül, ez általában egy presztízs cím, amit a vásárló magasabb vételárral fizet meg, miközben a valóban legpontosabb órák ma már teljesen túlmutatnak a COSC-szinten.
Jelenleg a karórák között a tökéletes időméréshez legközelebb a Citizen áll a Citizen Eco-Drive Caliber 0100-as darabjával. Ennek pontossága ±1 s egy teljes éven keresztül! Tehát teljesen más számjegyekben mozgunk. Joggal mondhatjuk, hogy megfizethető is, hiszen a technológia ezen darabja majdnem 17 000 $-ba, azaz körülbelül 5 700 000 Ft-ba kerül egy oszcilláló szilíciumkristállyal és akkumulátorral ellátott óráért....
Napjainkban, amikor a technológia napról napra ugrásszerűen fejlődik, és olyan számokat érünk el, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még irreálisak voltak, sok óragyártó ház "nem találja elégnek" a COSC-t. Ezért vannak más minősítések is.
Valószínűleg a legismertebb képviselője a METAS N001 (Master Chronometer megjelölés) a kormányzati intézmény, a Szövetségi Mérésügyi Intézet, angolul METAS égisze alatt. A COSC-vel ellentétben itt a szerkezeteket közvetlenül a tokjukban vizsgálják, és szigorúbb követelmények vannak, de nemcsak a pontosságra, hanem az ellenállóképességre is.
Külön említést érdemel a mágnesességgel szembeni ellenállás. A Master Chronometer minősítéshez az időmérőnek 1,5 T, azaz 15 000 G mágneses mezőnek kell ellenállnia. Ezzel szemben az ISO 764 tanúsítás szerint ahhoz, hogy egy óra antimágnesesnek minősüljön, 4800 A/m, azaz mindössze 60 G mágneses mezőt kell kibírnia.
28.8.2024
MINDEN A TÉMÁBAN: Órák és mágnesesség – Történelem
A keleten túli országból származó márkáknak többnyire saját szabványaik és vizsgálati mérőszámaik vannak. Itt érdemes megemlíteni a Grand Seiko-t, amely nemcsak a pontossággal szemben támaszt magasabb követelményeket, hanem a mutató, a számlapok, a tokok és egyéb szempontok tökéletes kidolgozására is figyelmet fordít.
Nyugati szomszédaink szinte teljesen ellentétes megközelítést alkalmaznak. Nekik van saját tesztközpontjuk Szászországban, a Glashütte-i csillagvizsgálóban, és saját DIN 8319-es tanúsításuk, de ez megegyezik az ISO 3159-cel.
Nem titok, hogy a mechanikus szerkezetek által ma elért kivételesen magas minőség ellenére a mechanikus szerkezetű órák általában nem szolgálják eredeti rendeltetésüket. Még a legalapvetőbb szinten sem – az időmérés. Még a legjobb óramesterek legjobbjai sem tudnak versenyezni a kvarccal, és a digitális korszakban még az sem ér fel hozzá. Nem beszélve az összes lehetséges komplikációról, amivel szeretünk dicsekedni (kronográf, holdfázisjelző, GMT mutató...), de a szintek gyakorlati felhasználása elmarad a modern eszközök mögött.
Ez nem azért van, hogy eltántorítson egy új klasszikus óra megvásárlásától, épp ellenkezőleg. Ezek a készülékek kívül és belül hatalmas szépséggel rendelkeznek, ráadásul ma már olyan költői emlékkel rendelkeznek. Csak nem tudok nem arra gondolni, hogy a gyártók inkább a presztízs és a számok mutogatásának lehetősége miatt pózolnak, mint hogy "jobbra" tolják előre.
Másrészről viszont joggal lehet rámutatni, hogy a jó termékpromóció és a presztízs nem feltétlenül zárja ki egymást a minőséggel. A klasszikus időmérőt itt egy régi akusztikus zongorához hasonlítanám. Technikailag a billentyűzethez képest az akusztikus zongorák közel sem rendelkeznek annyi hangszínnel, drágák, meglehetősen helyigényesek, egyszóval formailag gyengébb termék. Persze nem is kell hagynom, hogy kitaláljátok, milyen hangszerük van a Dvořák Teremben, a Royal Albert Hallban vagy az Elbphilharmonie-ban.
Szóval, hogy tényleg válaszoljak a kérdésre, és ne csak kerülgessük a forró kását. Marketing igen, flitterek nem. Talán utólagos szempont, de mégis a minőség védjegye. Ahogyan egy Steinway D-modellt sem a megfizethetősége és a praktikussága miatt szerzünk be, úgy a kronométereket is művészetként értékeljük. Mondjuk úgy, hogy tökéletesen precízen megtervezett, elavult technológia, mint egy olajfestmény egy nagy művész műterméből.
A COSC néhai emeritus (akkor még megbízott) igazgatója, Pierre-Yves Soguel nem sokkal COSC-vezetői tisztségének megszűnése előtt a COSC riporterének, Joël Jidet-nek elmondta, hogy a Svájcban gyártott mechanikus szerkezetű óráknak mindössze 5%-a és a kvarcmozgatós órák 0,2%-a kap évente COSC tanúsítványt. Személy szerint nem látok nagy változásokat a jövőben.
A kronométer egy megbecsült cím, amelyet a gyártók még mindig kiállnak. Ráadásul túlélte a kvarcválságot, az óravilág történelmének talán legnagyobb megrázkódtatását, még a jelenlegi formájában is, amely annak idején jött létre. Mindazonáltal kétségtelenül releváns, hogy elgondolkodjunk a formáján, talán többek között a mágnesességgel szembeni ellenállóképesség vizsgálatának kérdését stb. illetően. A COSC az óragyártás minőségének aranyszabálya, de a preferenciáink és igényeink változnak, és ezt tükrözni kell. És nincs más választásunk, mint kivárni, hogy a COSC hogyan kezeli ezt a kérdést.
