Párás óraüveg: Probléma vagy gyakori jelenség?

Címkék: Technológia és fogalmak

4.10.2024 | 11 MIN

Sajnos a bepárásodott üveglencse gyakori probléma, még a nagy vízállóságú órák esetében is. Ez normális jelenség, vagy azt jelenti, hogy az óra nem szivárog úgy, ahogy kellene? És mindenekelőtt – mit lehet tenni ellene?

Cikk tartalma:

• A gyakorlatban: mikor párásodik és mikor jelent komoly problémát?
• Hogyan került a nedvesség az órába?
• Miért történik a párásodás?
• Mi befolyásolja a párásodást?
• Példák a mindennapi életből a párásodásra
• A párásodás mint fizikai jelenség. Mi a harmatpont?
• Hogyan vizsgálják egy óra páralecsapódását?
• Hogyan lehet megszabadulni a párásodástól?
• Gyakori órakészítési gyakorlat

Ön is tapasztalhatott már apró párafoltokat az óraüveg belső oldalán. Inkább enyhe pára, mint nagy vízcseppek. Még csak nem is kellett vele a vízben lennie, elég volt, ha a melegből a hidegbe vagy fordítva, és néhány másodpercig vagy percig egyáltalán nem látott semmit az óráján.

Szerencsére a legtöbb esetben nincs ok a pánikra. Bizonyos körülmények között ez egy normális jelenség, és ez a kondenzáció az óra üvegén semmilyen módon nem károsítja az órát.

Mégis bosszantó lehet. Jó tehát tudni, hogy miért fordul elő, mit lehet tenni ellene, és mikor nem normális kondenzációról van szó, hanem nagyobb problémáról, vagy akár arról a szomorú tényről, hogy valahol belefulladt az órája...

A gyakorlatban: mikor van párásodás és mikor komoly probléma?

A páralecsapódás mint gyakori jelenség

Gyakori jelenség. Párásodásról van szó, nem pedig nagy vízcseppekről, és másodperceken, perceken belül el kell tűnnie. Ez nem gyakori, hanem inkább ritka. Az ilyen párásodás semmilyen módon nem károsítja az órát.

Példa: Ön nyári vakáción van, az óráját magas hőmérsékletnek teszi ki, majd hideg vízbe meríti. Ezt követően megfigyelheti az üveg párásodását, de ez a hőmérséklet kiegyenlítődésével megszűnik.

Reklamáció. Ha a nyomáspróba megerősíti, hogy az óra vízállósága megmarad, ezt az állapotot általában nem ismerik el reklamációnak.

Szerviz. A garancián kívüli órák esetében a szerviz vagy az órásmester felszámíthatja szolgáltatásait.

Az üveg bepárásodásának problémája minden óratípusnál előfordulhat, mechanikus és elektronikus óráknál egyaránt. Az okosórák sem képeznek kivételt. A Garmin például a honlapján leírta a párásodás problémáját.

Enyhe párásodás az üveg belsején, nem nagy cseppek. A párásodás néhány másodperc után eltűnik.

Amikor már nem normális a párásodás

1) A ködképződés gyakran előfordul. Elég egy kis hőmérsékletváltozás, és az óra azonnal bepárásodik. Ez még mindig páralecsapódás, de ebben az esetben több nedvesség van az órában, mint ami normális és kívánatos. Ez a nedvesség nem feltétlenül káros az órára, de kifejezetten kellemetlen. A szerviznek segítenie kell az ilyen problémán.

Példa. Vagy reggel hidegebb időben kiveszi az óráját, és hirtelen nem lát semmit az óráján.

Reklamáció: Itt kell megfontolnod, hogy akarsz-e reklamálni az órára (ha garanciális). A vízállósági vizsgálat megállapítja, hogy az óra bírja-e a vizet, vagy rossz bánásmód miatt került nedvesség az órába.

Általában, ha a tömítés rendben van, és a párásodás csak hosszabb használat után jelentkezett, ezt az állapotot általában nem ismerik el reklamációnak. Azonban garanciális órák esetében még ebben az esetben is előfordulhat, hogy egy hivatalos szerviz ingyenes ellenőrzést és szárítást ajánl fel.

Szerviz: A szerviz kinyitja, megszárítja és újra lezárja az órát. Rossz szigetelés esetén az órát újra szigetelhetik.

A párásodás gyakran már kisebb hőmérséklet-változás esetén is előfordul. Lehet, hogy ez normális páralecsapódás, de az órában a szokásosnál több nedvesség van. Forrás: Az órát nem lehet elrontani.

2) Az órán a ködképződés több órán keresztül is fennállhat, mielőtt megszűnik. Ez is annak a jele, hogy az órában több nedvesség van, mint kellene. Ebben az esetben érdemes szervizbe fordulni.

Reklamáció: Az első esethez hasonlóan itt is érdemes megfontolni, hogy az órát reklamálni akarjuk-e. Ha azonban a hivatalos javítóműhely úgy találja, hogy a nedvesség az Ön hibájából került az órába, akkor el fogja utasítani az igényt.

Szerviz: Az órásmester kinyitja, megszárítja és újra lezárja az órát. Rossz szigetelés esetén az órát újra szigetelhetik.

A víz kicsapódik az üvegen és hosszabb ideig megmarad. Ez is ok arra, hogy felkeressen egy órásmestert, és szakszerűen száríttassa és ellenőrizze. Forrás: Az órát a következők szerint kell ellenőrizni: "A karórát nem kell megjavítani.

3) Már nem a párásodásról, hanem valójában a vízcseppekről van szó. Ezek nem csak az üvegre tapadhatnak, hanem megjelenhetnek a számlapon, a mutatókon... Ebben az esetben nem szabad időt vesztegetni, és el kell vinni az órát egy szervizbe, hogy a víz ne okozzon visszafordíthatatlan károkat.

Reklamáció. Ha az óra még garanciális, és kiderül, hogy a tömítés hibás volt, a hivatalos szerviznek gond nélkül el kell fogadnia a reklamációt. Ha azonban úgy találják, hogy a víz helytelen kezelés miatt jutott be (például a koronán keresztül, mert nem volt megfelelően meghúzva), akkor a javítás az Ön feladata lesz, és a reklamációt nem fogadják el.

Szolgáltatás: Itt van szükség igazán a szervizre. Az órát felnyitják, megszárítják, és esetleg újra lezárják. Azt is ellenőrzik, hogy a víz nem károsította-e pl. a szerkezetet, a számlapot, a világítást stb.

Az üvegen szinte tócsa van a vízből. Ez már nem gyakori jelenség, de víz került az órába, és mielőbbi intézkedésre van szükség. Forrás: twistedbezel.com.jpg

Hogyan került a nedvesség az órába?

Fontos megjegyezni, hogy az órában természetes nedvesség van. Akár nagyobb, akár kisebb a százalékos aránya, mindig van belőle. Leggyakrabban az óra gyárban történő lezárása során kerül bele apró mennyiségben. Ezért valóban nem mindegy, hogy milyen (úgynevezett) relatív páratartalom mellett zárják le az órát.

A jó hírű márkáknál bízhatunk, vagy legalábbis remélhetjük, hogy ezt a páratartalmat ellenőrzik, de a gyártók általában nem adják meg ezt a számot.

Ráadásul a nedvesség később is bejuthat az órába. Pl. a tömítésen keresztül, amikor a koronát kihúzzuk (igen, lassan, de biztosan, mert egy normál gumitömítés nem légmentes), vagy szervizeléskor, pl. elemcsere során stb.

Miért fordul elő a nedvesedés?

Tehát azt már tudjuk, hogy az órában van bizonyos százalékos nedvességtartalom. És így a páralecsapódás szinte mindig előidézhető. Ezt egy egyszerű teszt mutatja be: melegítsük fel kissé az órát (ne melegítsük túl), és helyezzünk egy jégkockát az üvegre. Az üveg gyors lehűlése miatt a víz lecsapódik a belsejében. Amint a tárgylemez hőmérséklete eléri a környezeti hőmérsékletet, a homály eltűnik.

Kondenzáció bizonyos körülmények között mindig előfordulhat, függetlenül az óra vízállósági szintjétől. Nem annyira az a kérdés, hogy az óra mennyire van védve a kívülről behatoló víz ellen, hanem az, hogy mennyi vízgőz oszlik el a belsejében. És minél több van belőle, annál kisebb a hőmérséklet-csökkenés, ami elég ahhoz, hogy a felesleges víz le tudjon kondenzálódni.

Ez a törvény az úgynevezett harmatponthoz kapcsolódik. Erről alább bővebben is beszélünk, de ha elég egy általánosabb magyarázat, akkor nagyon egyszerű: egy bizonyos hőmérsékleten csak bizonyos mennyiségű vízgőz lehet a levegőben. Minél jobban csökken a hőmérséklet, annál kevesebb gőzt tud a levegő megtartani, és a felesleges víznek valahol meg kell jelennie: elkezd kondenzálódni. Anyagából adódóan az üveg a legérzékenyebb erre a változásra, és itt jelentkezik a homály.

Mi befolyásolja a párásodást egy órában?

Több dolog is befolyásolja, hogy milyen hőmérsékleten párásodik be egy óra. A legfontosabb természetesen az órában lévő nedvesség mennyisége. Minél több nedvesség kerül az órába (akár a felhúzás során, akár más módon), annál hajlamosabb lesz az óra a ködképződésre.

Az óra felépítése, beleértve a tok méretét, az anyagokat és a tömítéseket, szintén befolyásolja az értékcsökkenést. Ökölszabályként elmondható, hogy minél nagyobb az óraház (vagy az óra belsejében lévő tér), annál hajlamosabb a párásodásra (mivel több nedvesség van benne).

Példák az értékcsökkenésre a mindennapi életből

Mikor fordul elő az óra párásodása: leggyakrabban nyáron, amikor nagyon felforrósodik a napon, és amikor például hideg vízzel érintkezik, a hőmérséklet gyorsan változik. A fekete számlapú órák kicsit érzékenyebbek a hőhatásra, nemcsak a strandon, hanem vezetés közben is, stb. Ugyanez az elv érvényes télen is, amikor az óra nagyon hideg, és a hőmérséklet gyorsan változik, ha meleg szobába megyünk.

Azonban más helyzetekben is ismerünk hasonló jelenségeket. A szemüveg tulajdonosok például bizonyára tapasztalták már, hogy ha télen a kinti hőmérséklet nulla fok alatt van, a szemüveg bepárásodik, amikor belépnek egy melegebb helyiségbe. És ugyanez a helyzet egy pohár sörrel is. A lehűtött sör lehűti a poharat, de kívülről a környezeti hőmérséklet hat rá. A pohár ezért harmatos lesz, pontosabban a levegőből kondenzálódik a víz. A harmatosság megszűnik, amint a pohár és a környező levegő hőmérséklete megegyezik. De nem hiszem, hogy ez sokakkal megtörténik a sörrel...

Egy másik gyakorlati példa egy ablak télen. Ha az üveg hőmérséklete a harmatpont alá csökken, a helyiségből származó nedvesség lecsapódik az üvegen. Ugyanez a helyzet pl. egy fürdőszobában, amikor a tükör hidegebb, mint a szoba hőmérséklete (amit a víz hője emel) és a levegőben lévő nedvesség (ami akkor bőségesen van) lecsapódik. Amint a hőmérséklet kiegyenlítődik, a harmatosság eltűnik.

A párásodás mint fizikai jelenség. Mi a harmatpont?

Ha jobban meg akarjuk érteni az óraszemüvegek párásodásának természetes jelenségét, meg kell értenünk a harmatpont (és a hozzá kapcsolódó abszolút páratartalom és relatív páratartalom) alapfogalmát.

Egy bizonyos hőmérsékletű levegőben csak bizonyos mennyiségű vízgőz lehet (100%-nál abszolút páratartalomról beszélünk). A hűvösebb levegőben ennek a párának kisebb százaléka van jelen, ezért a felesleges víz le fog kondenzálódni. Azt a hőmérsékletet, amelyen ez megtörténik, harmatpontnak nevezzük. Más szóval a harmatpont az a hőmérséklet, amelyen a levegő maximálisan telített vízgőzzel. A ködképződéshez, azaz a vízgőz lecsapódásához a hőmérsékletnek a harmatpont alá kell csökkennie.

A harmatponti hőmérséklet azonban a levegőben lévő vízgőz mennyiségétől, a relatív páratartalomtól függően változik. Tehát: minél több nedvesség van a levegőben, annál magasabb hőmérsékletnek kell lennie a kondenzációhoz. Ezzel szemben, ha a levegőben kevés a nedvesség, a kondenzáció csak sokkal alacsonyabb hőmérsékleten következik be.

Ha tehát zárt térben nulla páratartalom van, akkor nem fog kondenzáció keletkezni. De ismétlem, ha a legkisebb nedvesség is van a térben, akkor a kondenzáció bekövetkezik, ha a hőmérséklet kellően lecsökken.

Lefordítva egy óra helyzetére: amint az üveg hőmérséklete eléri a harmatpontot, az órában már jelen lévő nedvesség elkezd kondenzálódni az üvegen. Tehát nem kívülről érkező vízről van szó, hanem az órában eloszlott vízről, amely most a hirtelen hőmérsékletváltozás miatt lecsapódott.

Az, hogy az óra mikor éri el ezt a harmatpontot, az órában lévő vízgőz mennyiségétől (relatív páratartalom) függ. Tehát minél több nedvesség van az órában, annál kisebb a hőmérséklet-csökkenés, ami elégséges a párásodáshoz. Ezért van az, hogy egyes órák már 0°C-on elkezdenek párásodni, és vannak olyanok, amelyek még -10°C-on sem párásodnak.

Hogyan vizsgálják az órák páralecsapódását?

Talán elgondolkodik azon, hogy a gyártók miért nem tesztelik az órákat kondenzációra, amikor elhagyják a gyárat. Bizonyos értelemben igen. Valójában az órákat az ISO 22810 szabvány (búvárórák esetében az ISO 6425) részeként tesztelik a páralecsapódásra. Ez a következőképpen van meghatározva:

1. Az órát egy főzőlapon 40-45 °C-os hőmérsékletre melegítik.
2. Egy 18-25 °C hőmérsékletű vízcseppet cseppentünk az üvegre.
3. 1 perc elteltével a cseppet száraz ruhával letöröljük.
4. Ha a tárgylemez belsején kondenzáció jelenik meg, az óra nem felel meg a vizsgálaton.

Nyilvánvaló, hogy a teszt nem túl szigorú, és a legtöbb óra gond nélkül átmegy a kondenzációs teszten. A gyártók ezután általában feltüntetik a jótállási jegyeikben, hogy az órát nem szabad gyors hőmérséklet-változásnak kitenni. A való életben azonban, és különösen a mi földrajzi területünkön, néha elkerülhetetlenek a gyors hőmérsékletváltozások. Így aztán megindul a párásodás.

Hogyan lehet megszabadulni a ködképződéstől

A normál ködképződés a körülményektől függően néhány másodperc vagy perc után megszűnik. Segíthet, ha meleg helyre teszi az órát, hogy felgyorsítsa a párolgást.

A megereszkedett korona trükk is jól ismert, a probléma az, hogy az újabb minőségű tömítés a koronánál megakadályozza a nedvesség kijutását. Ami tulajdonképpen jó hír, mert a másik irányba is véd. Ha barkácsoló vagy, akkor otthon kinyitod az órát, és hajszárítóval kissé felmelegíted (jobb, ha a kezedben tartod az órát, hogy ne melegítsd túl). Ez azonban saját felelősségre történik, és semmiképpen nem ajánlom, hogy felnyisson egy olyan órát, amely még garancia alatt áll.

Egyes márkák az üvegeket speciális, különösen a búvárórák esetében alkalmazott párásodásgátló emulzióval is bevonják. Ezt optikusoknál is lehet kapni, ahol ugyanerre a problémára használják a szemüvegeknél. Sajnos nekem nincs tapasztalatom ezzel a lépéssel kapcsolatban a gyakorlatban, ha van, írd meg a hozzászólásokban :).

Még ha a ködösödés általában magától elmúlik is, felütheti a manduládat, ha nem olvasod el az időt naponta x-szer. Szóval ha a probléma visszatér, akkor jobb, ha az órát szakszerűen megszáríttatod egy órásszal.

Általános órakészítési gyakorlat

Mint említettük, ha a ködképződés folyamatosan ismétlődik, nem múlik el, vagy már nem is annyira ködképződés, mint inkább nagy vízcseppek, akkor érdemes az órát szervizbe küldeni. A szerviz vagy az órásmester első dolga a vízállóság vizsgálata, általában nyomáspróbával.

Ha úgy találják, hogy az óra nem tartja a szükséges vízállóságot, és ezért a nyomáspróba sikertelen, akkor egyértelmű, hogy a tömítés megtört. Ebben az esetben attól függ, hogy az óra garanciális-e (ekkor reklamációra van szükség). Ha garancián kívüli javításról van szó, a szerviz vagy az órásmester felajánlja, hogy megszárítja az órát, újra lezárja, majd lezárja.

A második eset az, ha a vízállósági vizsgálat rendben jött ki. Ebben az esetben valószínűleg az óra helytelen kezelése miatt jutott be víz, és a tömítés általában rendben van. Az órás kinyitja és megszárítja az órát. Érdemes még melegen, ideális esetben alacsony páratartalmú helyiségben (tudjuk, miért) lepecsételni, és újra tesztelni a vízállóságot. Ugyanakkor a szerviz egy teljes újbóli tömítést is fel tud ajánlani.

Itt olvashatja, hogy miért elég nagy dolog a víz az órákban, és mit okozhat.

Segített a cikk? Vagy valami hiányzik belőle? Írja meg nekünk a hozzászólásokban, és mi megpróbáljuk kijavítani. ;)