Címkék: Kiválasztási útmutató | Klasszikus
17.10.2024 | 8 MIN
Kezdetnek a Hamupipőke című csodálatos filmből kölcsönöznék egy jelenetet, ahol a kamasz hős a reálszocializmus idején a karácsonyfánál az utolsó pillanatig azt képzeli, hogy cowboy csizmát kap az apjától. De a kínos "apuci-lampaszak" – vagyis a csehszlovák néphadsereg tisztje - egy pár ronda, cipzáras téli csizmát ad neki, amit még a szolgálatban vásárolt! A kamasz megaláztatása, aki ebben a pillanatban teljesen megveti az apját, ennél rosszabb már nem is lehetne. De mint jól nevelt fiú, igyekszik ezt nem mutatni. Higgye el, hasonló érzéseket élhet át az az ember, aki érdeklődik az órák iránt, és a legjobb szándékkal ajándékozza meg valaki, akinek éppen ellenkezőleg, teljesen hiányzik valami olyan, mint az órák...
Talán ismeri... A megajándékozott hálával a hangjában mondja ki a köszönet szavait, de a fejében nagyjából ez fut végig: "Ó, a francba! A kedvenc X márkám helyett egy Y márkájú, túlárazott szart vettek nekem! Öltöny! És arab számokkal, amit utálok az öltönyökön! És kidobtak érte legalább 15 ezret! Miért nem mondtak semmit? Már van egy kis megtakarított pénzem, és ha szóltak volna, hogy órára spórolnak, akkor elkezdhetnék nézelődni, hátha van valahol az én álom búvár X-em!".
Eközben a másik oldalon az adományozók, akik az istentelenül drága (ki, az isten szerelmére, vesz 200 ezerért órát?) óraajándékra tettek félre, igyekeznek elnyomni a diadalmas mosolyt: "Meglepődtél, hogy mennyire szeretünk téged, ugye?".
Ahogy a fenti sorok is jelzik, a tökéletes ajándékról alkotott elképzelések egészen alapvetően eltérhetnek a szerető ajándékozók és az ugyancsak szerető ajándékozottak között. "A mi kis Carlyle-nk orvos lesz, úgyhogy egy mutatós órára van szüksége a diplomaosztóra" – fütyül a büszke anyuka az óraboltban. Megkapja a megrendelt ajánlatot, míg a jelenlévő apuka inkább nem szól semmit, a vitrineket bámulja, és igyekszik nem csodálkozni az árcédulákon...
"Ha veszünk valamit a fiúnak, és nem tetszik neki, az kidobott pénz! Lehet, hogy az a kerámia kerti grill, amit épp akciósan árulnak. Remekül tartja a hőmérsékletet" – tűnődik. Egyik szülője sem tudja, hogy bár orvos lesz, őt leginkább a mentőszolgálat helikopteres repülése érdekli, ezért olyan órát szeretne, ami nem szociális, minél tartósabb és minden körülmények között jól leolvasható...
Vannak dolgok, ahol a gyerekek és a szülők elképzelései eltérnek egymástól, és így a "gyerekek" inkább megtartanak maguknak néhány dolgot, minthogy meghallgassák a siránkozást: "És te olyan sokáig tanultál, hogy a helikopter lezuhant valahol?"!
Azokban a családokban, ahol a meglepetéseket nagyra értékelik, nem marad más választásunk, mint detektívmunkát fejleszteni, és időnként kellemetlen szimatoláshoz folyamodni. A kémkedéshez azonban általában olyan szövetségest kell igénybe venni, akinek hozzáférése van a leendő ajándékozott számítógépéhez (kedvese, lakótársa, testvére stb.), hogy az internetes böngészési előzményeiből finoman kiderítse, milyen típusú óra érdekli leginkább kronofilunkat.
Így valamennyire megbecsülhetjük az ízlését, és nem lövünk teljesen vakon az ajándékvásárláskor. Ez azonban csak abban az esetben érvényes, ha az órarajongó nemrég megnézett egy neki nagyon tetsző órát, másrészt nem kiáltott fel valami olyasmit, hogy "Jaj, hogy tud valaki ilyet csinálni? Nemhogy megvenni?! Kíváncsi vagyok, találok-e valami még csúnyábbat így!". A kémkedés módja, eltekintve egy nagy adag méltatlanságtól, egyszerűen nem jelent 100%-os garanciát a sikerre.
Sokkal jobb módszernek tűnik, ha kiterítjük a kártyákat az asztalra. Egy óra nem egy bolti zsemle, és semmiképpen sem tükrözheti az ajándékozó ízlését. Éppen ellenkezőleg, el kell venni a lélegzetét, és könnyet kell csalnia az ajándékozott szeme sarkába. De a "kedvenc időmérő" felől való kérdezősködésnek nem szabad rendőrségi kihallgatás módjára történnie! Inkább egy kötetlen családi eseményen folytatott kötetlen beszélgetés, ahol talán még egy ésszerű mennyiségű alkohol is fellazítja a nyelvet, a helyénvaló. Itt azonban fennáll a veszélye annak, hogy reggelre sok információ elpárolog, ráadásul a rokonok mindegyike másképp emlékszik majd rá.
Kétségbeejtő, de valószínűleg a legpraktikusabb megoldás egy üzenet a következő stílusban: "Kedves fiam, nem hiányoltuk, hogy érdeklődtél az órák iránt. Vannak ennél rosszabb perverziók is (mint a tömeggyilkosság, haha), ezért szeretnénk neked egy órát venni az érettségire. Milyen fajtát szeretnél 200-300 ezer körül? Vagy ez nevetségesen kevés, és van egy álmaid órája, ami többe kerül? Ez a 200-300 működne alapnak. Ne vedd sértésnek, de ha kapsz egyet, ígérd meg, hogy megköszönöd anyukádnak, mindhárom nagynénédnek és nagybátyádnak, és főleg nagyapádnak! (Ő is hozzájárult, de nem ment hozzászóls nélkül, azt mondta, minek az a butaság) :-) Majd szólj, hogy hogyan látod! Ha inkább kenyérpirítót szeretnél, akkor nyugodtabb lennék, mert most van egy szép grill akciósan :-) Ja – titokban kérdezem, a kollektívának fogalma sincs! Csak nem akarom, hogy csalódott legyél (és hogy én rendelhessem meg a grillsütőt) :-D Apa".
Egy ilyen megfogalmazott ajánlatra a fiú többféleképpen reagálhat. Egy jól nevelt óraimádó esetében például: "Szia apa és kollektív! Nekem a második lehetőség tetszik, küldd el a kiválasztott összeget a számlámra. Megjegyzem, és alig várom, hogy órát vásároljak belőle. Csakhogy majdnem egy hónap múlva kezdem az első munkámat, így az adományozók megértik, hogy miért halogatom. Köszönöm szépen mindenkinek! És kérdezzétek meg nagypapát a "butaságokról", hogy miért költ műfogsorra, amikor nem tud vele harapni és kiveszi az étkezésekhez! És felejtsd el az új grillt! A régi is jó, és a vérkeringésedben úgyis szinte csörög a koleszterin! :-) Fiad!"
Az egyik módja annak, hogy megajándékozzuk az órák szerelmeseit, ha ajándékutalványt vásárolunk egy jó óraforgalmazótól. Az ajándékozott nem egy közönséges borítékot fog kapni a pénzzel, hanem általában egy szépen megtervezett, grafikusan megjelenített tanúsítványt; itt azonban ügyeljünk arra, hogy a kiválasztott kereskedő azt a márkát (márkákat) kínálja, amit az ajándékozott szeret! A pénz egyszerűen egy sokoldalúbb, de sokak szemében földhözragadtabb megoldás.
Teljesen más fejezetet jelentenek a "recessziós ajándékok", amelyeket közeli barátoknak szánnak, általában jelentős életeseményekre. Itt nincs játék a használati értékkel! Senki sem várja el, hogy a megajándékozott ténylegesen viselje az órát, így az ajándék még egy totális órafüggőt sem sérthet meg! A fociőrült a labda, a pálya vagy a foci motívumokkal díszített óráját otthon egy vitrinben fogja kiállítani, és minden egyes alkalommal, amikor ránéz, eszébe jut a kandalló füstje, a grillezett malac íze és az, hogy a születésnapi buliján mindenki csodásan "ivott", amíg az a Bimbó bele nem esett a szomszéd uborkájába. Ritka pillanatokban kiszabadítja az órát a vitrinből, és azzal a totál hülye dedikációval nézi a piszlicsáréját: "Csak annyit kívánunk, hogy álljon, mint a tű! Az FC Rapid Chroustoplazy barátai". És elkerekedik a szeme, mert akkoriban tényleg szép esemény volt.
Az előző sorokból következik, hogy olyan órát kell keresni, ami valamilyen módon tükrözi a megajándékozott hobbiját, és vicces dedikációval pecsételni rá, akár közvetlenül a tőrre, akár például egy mellékelt "oklevél" formájában. A Hodinky 365 portfóliójából a Swatch vagy az Invicta óraművek dedikálhatók, amelyek közül néhány szó szerint csak úgy hemzseg az ötletektől. Egyébként bármi ajánlható, amit a költségvetés megenged. Csak arra hivatkozom, hogy ne a piacról származó óra legyen. Az alapvető különbség, hogy az óragyártótól származó nem csak heteket, hanem éveket bír ki a vásárlástól számítva, és nem esik szét az első alkalommal, amikor elemet próbál cserélni...
Egy idős ember órával való megajándékozása esetén – saját tapasztalatomból kiindulva – azt javaslom, hogy talán még jobban figyeljünk a leendő ajándékozott kívánságaira, mint egy fiatal óraimádó esetében. Különösen fontos meggyőződni arról, hogy egyáltalán szüksége van-e órára; talán egy új mikrohullámú sütőnek vagy egy pezsgőfürdőnek örülne a lábai számára... Például apósommal a biliárdasztalnál beszélgetve mellékesen megtudtam, hogy a legpontosabb órája egy vietnami volt, maximálisan tiszta számlapú, vékony, könnyű, és állítólag havonta nem tért el többet, mint körülbelül 15 másodpercet a plusz oldalra. Csakhogy az utóbbi időben meghibásodott, és még az elemcsere sem segített...
Mivel apósom vidéki típus, reggeltől estig overallban látható, fűnyírót vagy bozótvágót szokott kezelni, aki akkor már a hatvanas évei végén járt, egyértelmű volt, hogy mit kap a születésnapjára: A barátom óraművesénél egy vékony és könnyű, elemes Casio-t választottunk, nagy és tiszta számlapú, fém karpereccel és két év garanciával. Az egyetlen furcsaság a 10 atmoszférás vízállóság volt. Még harminc ezerbe sem kerültek. Apósom el volt ragadtatva tőle, és már közel húsz éve szolgálja őt! Ezt onnan tudom, hogy egy nemrégiben tett látogatásakor azt mondta nekem: "Te jó ég, el sem hinnéd! Hetvenéves korom óta (?!) megvan ez az óra, és tudod, hogy pontosan hogyan megy? Amikor átállítottam a nyári időszámításra, 15 másodpercet tévedt, de nem egy hónap alatt, hanem hat hónap alatt!". Szünetet tartott, majd jelentőségteljesen hozzátette: "Zdenek adta nekem ezt!" Kár, hogy az öreg már nem emlékszik, mikor és kitől kapta kedvenc óráját, de hát mit is várhatunk egy 83 éves dédnagypapától? A lényeg, hogy elégedett vele, és hogy egy egyszerű hétköznapi óra majdnem két évtizede jobb szolgálatot tesz neki, mint egy hitelesített kronométer!
Nem, ne keressük a fentiekben az "abszolút igazságot". Csak próbálja meg követni az itt-ott elszórt "morzsákat" azon az úton, amit a megfontolásoknak egy óra vásárlásakor egy másik ember számára – tapasztalataim szerint – be kell járniuk. És hogy jobban menjen, engedjen meg egy kis kitérőt:
