Címkék: Technológia és fogalmak | Klasszikus
29.8.2024 | 6 MIN
Merülés, logaritmikus, tachimetrikus, GMT, azimutális... A lünetták és skálák az órákon (a jelenlegi okostelefonok korában) funkcionalitás szempontjából meglehetősen feleslegesnek tűnnek. Mégis, még mindig rendkívül népszerű funkciója az óráknak, amely utat talál a sportolók, versenyzők, búvárok, repülők és más profik csuklóján, valamint a menedzserek vagy idézőjelben "hétköznapi" emberek ujja alatt. Hogy hogyan? És hogyan működnek valójában? Úgy döntöttünk, hogy ezt vizsgáljuk meg a lunettákról és mérlegekről szóló sorozatunkban. Napirenden: tachymetrikus lünettával ellátott órák.
Cikkek a lunettákról és skálákról:
A lünetta az óraházon található körkörös gyűrű, amely lényegében átmenetet képez az üveg és a tok között. A lünetták szélessége, kialakítása és – ami a legfontosabb – felhasználása is változhat. A lunetták a következőkre oszthatók: fix (nem mozgatható), egyirányúan forgó és kétirányúan forgó.
A skála azután a tényleges számozás, amely vagy közvetlenül a lunettán, vagy a csúszka alatt található, ahol a számlap kerületén körbefut. A skála az, amely nagymértékben meghatározza a funkcionális besorolást – például egy búvár lunettának más számskálája lesz, mint egy tachimetrikus lünettának stb.
Összehasonlítás: búvár és tachimetrikus skálák.
A lunetták vagy skálák tehát határozottan nem csak egy szemet gyönyörködtető dizájnelem, amely érdekes, sportos stílust kölcsönöz az órának. Hatékony és funkcionális eszköz is, amellyel mindenféle feladatot el lehet végezni: a merülés időzítésétől a motorkerékpár átlagsebességének kiszámításáig, az üzemanyagtartalékok mérésétől vagy az ellenséges tűz távolságának kiszámításától a más időzónákban mért idő nyomon követéséig. A trükk a helyes megfejtésükben és a használatuk ismeretében rejlik.
30.5.2024
MINDEN A TÉMÁBAN: Luminiszcencia – A márkák közötti párbaj
A tachiméter egy órán alapvetően egy olyan mechanizmus, amely egy test által egy percnél rövidebb idő alatt megtett pontos távolságon méri az átlagos sebességet. A megadott távolságot leggyakrabban 1 km-ben vagy 1 mérföldben számítják ki, de egyszerű matematikai és mértékegység-átváltásokkal gyakorlatilag bármivel dolgozhat. A mérés egy olyan skála segítségével történik, amely az időt (a stopperórával mért) sebességgé alakítja át.
A tachimetrikus skála az 1930-as években vált népszerűvé az autóversenyzéssel kapcsolatban, amely akkoriban az 1920-as és 1930-as évekbeli Grand Prix-sorozatoknak köszönhetően, amelyekből a későbbi Forma-1 is kialakult, igen népszerűvé vált.
De a tachimetrikus skála gyakorlatilag bármi sebességének mérésére is használható, ami egy percnél rövidebb ideig tart. Például meg tudja mondani, hogy milyen gyorsan tudsz elvégezni szinte bármilyen tevékenységet (például favágást, vagy ami éppen eszedbe jut). De arra is használható, hogy a megtett távolságot a sebesség alapján mérd.
A tachymetrikus skálának számos alkalmazási területe lehet, mégis a gyakorlatban gyakorlatilag nem használják (gyakran gondot okoz a mért távolság hosszának meghatározása, vagy a legfeljebb egyperces korlátozott időintervallum), és az órákon manapság inkább dekoratív funkciója van – a tachiméterrel és kronográffal ellátott órák egyszerűen csodálatos sportos élük van.
A tachiméteres skála általában olyan órákon található , amelyek kronográf (stopperóra) funkcióval rendelkeznek. Ennek az ellenkezője azonban nem igaz, nem minden kronográffal rendelkező órának kell tachymetrikus skálával rendelkeznie. Ha egy tachimetrikus skálával rendelkező órán nincs kronográf, akkor a mérést akkor kell elkezdeni, amikor a másodpercmutató 12-nél áll.
A kronográf karórára jellemző a korona oldalán található két gomb, amelyek elindítják és leállítják a stopperórát, valamint a számlapon található alszámlapok. A tachymetrikus skálával rendelkező órákra azonban jellemző, hogy a stopperóra mutatója, amely a mért sebesség mutatójaként szolgál a tachymetrikus skálán, ott található, ahol a normál idő másodpercmutatója szokott lenni. A futó idő másodpercmutatója ekkor csak az egyik alszámjegyen, leggyakrabban a 6. pozícióban fut, de ez nem szabály.
Az órán a tachimetrikus skála kétféle formában jelenik meg. Vagy egy márkás lünetta, amely ebben az esetben fix, nem forgatható.
A tachimetrikus skálával ellátott órák mindig sportosabb megjelenésűek, ami nagyon is "versenyzői" jellegüknek köszönhető. Ha azonban kialakításukat acél tokkal, visszafogott színekkel és bőrszíjjal kombinálják, akkor elegánsan is megjelenhetnek.
A második változatban a tachimetrikus skála a számlap belsejében található, ahol körbefut annak kerületén.
A sportos kialakítás és a merész színek egyszerűen illenek egy tachiméterrel ellátott "versenyző" órához.
A számozás a magasabb számoktól kezdve (leggyakrabban 300, 400 vagy 500-tól kezdődik) mindig 60-nál végződik.
Az 1957-es Omega Speedmaster tachymeter lunettája, amely az első olyan óra volt, amelynek tachyméter-skálája a lunettán volt – addig a tachyméter-skálák csak a számlapon belül voltak. Forrás: www.monogrome-watches.com
A tachiméteres skála elve a maga teljességében egyszerű: Mindennek, amit a tachiméterrel mérni akarunk, 1 percbe kell beleférnie. Ezután már csak azt kell tudnunk, hogy pontosan mit akarunk mérni (sebességet km/h-ban vagy mi/h-ban, esetleg hány feladatot tudunk elvégezni óránként), vagy a távolságot (az alapértelmezett érték általában 1 km), és már készen is vagyunk.
Tegyük fel, hogy egy 1 km-es pályán zajló versenyt nézünk, és egy órával szeretnénk megmérni az egyik versenyző átlagsebességét. Tehát elindítjuk a kronográfot, miután elindult, és újra leállítjuk, miután áthaladt a célvonalon. Az így kapott sebesség az a szám, amelyre a kronográf mutatója mutat a tachiméteres skálán.
A kronográf tűje 160 km/h mért sebességet mutat.
A pálya ezúttal 2 kilométer hosszú, és ismét meg akarjuk találni a versenyautó átlagsebességét. A rajt után megnyomjuk a kronográfot, és a célvonalon való áthaladás után megállítjuk az autót. Az így kapott sebesség az a szám, amelyet a kronográf tűje mutat a tachiméter skálán, de megszorozva kettővel (mivel a pálya kétszer olyan hosszú volt).
Vagy NATO-napokon vagyunk, és egy olyan vadászgép sebességét akarjuk megmérni, amely 30 másodperc alatt 10 km-t repült. Tegyük fel, hogy a tachymeter a 120-as számra mutat, amit megszorozunk tízzel (a vadászgép 10 km-t repült), és azt találjuk, hogy a vadászgép 1200 km/h-val repült.
Látszólagos probléma merül fel, ha 60 km/h-nál lassabb dolgot akarunk mérni, mert az 1 km-nél lassabb dolgok nem fogják egy perc alatt megtenni az 1 km-es kifutópályát. Egyszerű matematikával azonban megkerülhetjük ezt a korlátozást. Mindössze annyit kell tennünk, hogy egy törtet használunk a kilométer tört részének meghatározásához, majd a tachimetrikus skála eredményét elosztjuk ezzel a törttel:
Példaként tekintsünk egy futót, aki 200 méteres távot fut. A rajtnál újra elindítjuk a stopperórát, és megállítjuk a stopperórát, amint a futó átlépi a célvonalat. A stopperóra azt fogja mutatni, hogy a futónak 20 másodperc alatt sikerült lefutnia a pályát, és a tachiméter skála mutatója a 180-as számot fogja mutatni. Mivel azonban 200 méter 1/5 kilométer, egyszerű 180:5 számítást végzünk, ami azt mutatja, hogy a futó lenyűgöző, 36 km/h sebességgel futott.
A tachiméteres skála szintén használható a távolság kiszámítására, az elv ezúttal fordított lesz:
Tudjuk, hogy 80 km/h sebességgel haladunk. Bekapcsoljuk a kronográfot, és amint a tachimetrikus skála mutatója 80-ra mutat, már megtettünk 1 kilométert.
Végül eljutunk a favágáshoz. Az ilyen típusú számításoknál először meg kell határoznunk az úgynevezett munkaegységet, ami például 1 darabolt rönk lesz (de lehet például 1 szeletelt hagyma, egy megkötött csokornyakkendő, vagy bármi, ami éppen eszünkbe jut).
Kapcsolja be a stopperórát, és indítsa el a tevékenységet (fahasítás). Egy rönk feldolgozása után megállítjuk a stopperórát, és látjuk, hogy 40 másodpercig tartott, és a tachymetrikus skála mutatója 90-re mutat. Ez azt mutatja, hogy elméletileg képesek vagyunk 90 rönköt vágni óránként, ha eltekintünk a fokozatos kimerültségtől, az ivószünetektől és attól, hogy nem vagyunk robotok. De csak a szórakozás kedvéért, miért ne.
A játékok valószínűleg hallelujáig játszanak majd a tachiméteres órával. Ó, és a többieknek legalább egy remek sportkellék, amely energiát és pezsgést ad az öltözékükhöz.
