Címkék: Technológia és fogalmak | Klasszikus
28.8.2024 | 7 MIN
Manapság a stopperórák gyakorlatilag mindannyiunk számára elérhetőek, és a legtöbben elnézik őket, mint az okostelefonjaink vagy okosóráink több száz funkciója közül csak egyet, amelyet valószínűleg még soha nem használtak. Volt azonban egy idő, amikor a stopperórával kiegészített órák úttörőnek számítottak. A kronográf forradalmi komplikációja a repülésben, a katonai műveletekben, sőt még a csillagászatban is alkalmazásra talált. És hogyan kezdődött mindez?
Cikkek az óra komplikációkról:
Az első modern kronográfot 1816-ban találta fel Louis Moinet francia órásmester. Eredetileg kizárólag asztrológiai eszközökkel való használatra fejlesztették ki, és az óra 1/60 másodperces pontossággal tudta mérni az időt, ami a megalkotásakor páratlan pontosságot jelentett. Érdekes módon azonban, amikor a kronográfot 2012-ben elárverezték, mindössze 67 443 dollárért kelt el (ami körülbelül 24 450 00 Ft-nak felel meg), és a jelentések szerint a vevők akkoriban nem nézték el. Ez elég furcsa a világ legrégebbi kronográfjától, nem igaz?
A legrégebbi kronográf 1816-ból. Forrás: https://twitter.com/horologyfacts/
Ez azonban leginkább annak tudható be, hogy ennek az első kronográfnak az ismertsége viszonylag friss. Azt ugyanis, hogy Moinet kronográfja ilyen régi, csak egy évvel a 2013-as árverés után fedezték fel; addig a francia órásmester, Nicolas Mathieu Rieussec 1821-es találmányát tartották a legrégebbi kronográfnak, aki egyben XVII. Lajos király udvari órásmestere is volt.
Rieussec találmányát a Champ de Mars versenypályán versenyző lovak pontos időmérésének szükségessége indokolta. Egy évvel később Rieussec szabadalmat kért erre a készülékre, amelyet "másodperces kronográfnak" nevezett el. Stopperórája hihetetlen pontossággal büszkélkedhetett, és tizedmásodperces pontossággal mérte az időt.
Rieussec stopperórája még nem öltötte magára a számlapos zseb-"óra" modern formáját.
A modern kronográf elnevezése olyan órának, amely rendelkezik egy komplikációval, amelyet rövidebb időtartamok mérésére használnak (azaz stopperóra). Rendszerint több (leggyakrabban három) segédmutató van rajtuk, amelyek feladata a másodpercek, percek és órák kivonása. A kronográf órákon külön gombok szolgálnak a stopperóra megállítására, indítására és visszaállítására, az indítógomb általában a korona oldalán, a második és negyedik óraállásnál található.
1844-ben, amikor a piacot már fokozatosan meghódította a svájci óragyártás, a svájci Adolphe Nicole megtette a következő lépést a kronográf kifejlesztésében, amikor elsőként adta hozzá az egymás utáni időmérést lehetővé tevő visszaállító funkciót.
A kronográf elnevezés a görög "Chronos", azaz az idő megtestesítője és a "graph", azaz "írni" szavakból származik.
A kronográf hasznossága szempontjából döntő jelentőségűvé vált az alaphelyzet visszaállításának képessége, és hamarosan a hadsereg is elkezdte használni a tüzérségi csapások időmérésére, és különböző sportágakban, különösen a futásban is alkalmazták. A kronográf állítólag forradalmasította az atlétikát, mivel a mért idők most már olyan pontosak voltak, hogy ez a sportolókat minden eddiginél keményebb munkára ösztönözte, mivel nagyon pontos számjegyekkel tudtak rekordokat dönteni.
A 19. században a kronográfok még mindig csak stopperórák voltak – vagy egy kis fadobozba vagy egy kerek fémházba zárva. A változás csak a huszadik század elején következett be, amikor a kronográfot lekicsinyítették, és komplikációként már karórákba integrálták. Az első stopperórával ellátott karórák elsősorban a repülőket, a hadsereget és az autóversenyek szervezőit szolgálták, és csak idővel váltak ezek a darabok divatcikké is.
Az egyik első stopperórával ellátott karóra 1913-ban készült – a Longiness márkához tartozott, pontossága 1/5 másodperc volt. Ezt követte a svájci Breitling márka és az első önálló nyomógombbal ellátott kronográf karóra 1915-ben. Két évvel később az Universal Genève jelentkezett kronográf karórájával, és így ment ez tovább és tovább – a következő évtizedek e komplikáció fellendülését hozták.
Az 1930-as években egy érdekes kiegészítést kaptak a kronográf órák – egy tachimetrikus skálát, amelyet az átlagsebesség mérésére használtak. Ez az autóversenyzéssel összefüggésben történt, amely abban az időben nagyon népszerűvé vált az 1920-as és 1930-as évek Grand Prix-sorozatának köszönhetően, amelyből a későbbi Forma-1 is kialakult.
Forrás: https://www.heddels.com/
A tachiméter-skálát arra használják, hogy egy test által egy percnél rövidebb idő alatt megtett pontos távolságon mért átlagsebességet mérjék . A megadott távolságot leggyakrabban 1 km-re vagy 1 mérföldre számítják ki, a tényleges mérést pedig egy nem lineáris numerikus skála segítségével végzik, amely az időt (a stopperórával mért) sebességgé alakítja át.
29.8.2024
MINDEN A TÉMÁBAN: Lünettek és skálák – Tachiméter
Aztán az 1940-es években a kronográf (és a tachyméter skála) órák népszerűsége az egekbe szökött.
Egy 1946-os Tissot óra kronográffal és tachymetrikus skálával.
Ami a kronográf és a tachiméteres skálájú órák tényleges népszerűségét illeti, sokan bizonyára inkább az 1960-as évek végére és e stílus (és általában az órakészítés igazi sztárjára), a legendás Omega Speedmasterre gondoltak. Az első óra, amelyik eljutott a Holdra.
Az Omega Speedmaster 1969-ben Buzz Aldrinnal együtt sétált a Holdon.
Az 1960-as évek végén számos fontos "verseny" zajlott – nemcsak a Hold meghódításáért, hanem például az első kvarcóra vagy az első automata kronográfért is. És mi volt a történet mögött?
A Breitling, Buren-Hamilton, Heuer-Leonidas, Dubois-Dépraz konzorcium (titokban) a Zenith és a japán Seiko ellen versenyzett a csúcsért. Mindannyian úgy vélték, hogy a jövő az automata kronográfoké. A 20. század legnagyobb óraszerkezeti találmányának számított (amely azonban Gerd-Rüdiger Lang, a Heuer akkori órásmesterének szavaival élve végül nem forradalmasította az óraipart).
A cégek között kialakult feszültségek egy viszonylag banális (de híres) esemény során kristályosodtak ki 1969. január 10-én, amikor Jack Heuer, a Heuer vezérigazgatója a reggeli újságot olvasta. Bizonyára nem számított arra, hogy egy bizonyos hír annyira megdöbbenti, hogy majdnem leejtette a kávéscsészéjét. A rivális márka, a Zenith kifejlesztette a világ első automata kronográfját! Ez lett az El Primero működő prototípusa...
Jack Heuer nem tudott rájönni, hogyan lehet ez igaz. A Heuer egy olyan konzorcium tagja volt, amely szigorú titoktartás mellett évek óta dolgozott ugyanezen a projekten, nevezetesen a Project 99-en. A Caliber 11 automata kronográfjuk leleplezését március 3-ra tervezték. És most úgy tűnt, hogy a Zenith megelőzte őket.
A cégek konzorciuma azonban mégis beleegyezett, hogy ragaszkodnak a tervükhöz, és az eredeti időpontban mutatják be az önfelhúzós kronográf óra prototípusát. Így 1969. március 3-án Bázelben bemutatták a Caliber 11 Chrono-Maticot. Bár a vállalat végül nem nyerte meg a versenyt, az innovációjuk hatalmas lelkesedést és érdeklődést váltott ki.
A Project 99 minden résztvevője gondosan kiválasztotta a legkelendőbb darabját, és a Chrono-Matic nevet adta neki. A Heuer esetében ez a Monaco (amely a világ első szögletes és vízálló tokjáról is híres lett), az Autavia és a Carrery volt. A Breitling a 11-es kaliberű órát a Navitimerbe és a Chronomatba építette be. A Hamilton pedig bemutatta a legendás Hamilton Chrono-Matic-ot panda számlapjával, amely a mechanikus Chronograph A és Chronograph B modelleken alapult, amelyeknek megfelelőjét a Hamilton ma is kiadja az American Classic vonalban.
Hamilton Chrono-Matic Chronograph A.
De vajon milyen szerepet játszik ebben a versenyben egy harmadik induló, a japán Seiko? Papíron csak a harmadik helyre esett vissza, amikor hivatalosan csak 1969 májusában dobta piacra Japánban a 6139-es (más néven Speedmeter) modelljét. Svájci versenytársaival ellentétben azonban a Seiko már annyira előrehaladott volt, hogy nemcsak prototípussal rendelkezett, hanem ténylegesen gyártott és árult is órákat.
A Seiko különösebb dicsőség nélkül dobta piacra kronográfjait, valószínűleg azért, mert közeledett egy újabb áttörés, amely végül beárnyékolta volna az automata kronográfok versenyét. Így az igazi bajnokságról még mindig vitatkoznak, már csak azért is, mert a fejlesztésnek mindhárom versenyzőnél egy időben kellett zajlania.
Ami azonban nem vitatható, az a Seiko elsősége az első kvarcóra versenyében. A Seiko 1969-ben mutatta be azt a technológiát, amely a feje tetejére állította az óragyártás világát – egy elemmel működő kvarcóra, amely pontosabb, tartósabb, kevésbé karbantartott és sokkal egyszerűbb volt, mint egy mechanikus óra – ezért sokkal alacsonyabb az ára is. Ahogy az várható volt, a Seiko szó szerint forradalmasította a... A "kvarc forradalom". Az olcsóbb elemes órák uralták a piacot.
Nos, a legelső kvarc analóg kronográf 1983-ban szintén a Seikóé volt. És most?
Ma már minden kis és nagy óraboltban, minden árkategóriában és a márkák presztízsszintjén átívelő kronográf órák sokaságát szitálhatjuk. Elmondható, hogy gyakorlatilag már senki sem használja őket eredeti céljukra, és inkább az óratervezés egyfajta sportos "fűszereként" szolgálnak. Ne felejtsük el azonban, hogy minden egy apró, de forradalmi találmánnyal kezdődött, amely nem is olyan régen még az aukciós teremben sem keltette fel a vásárlók érdeklődését, mégis örökre megváltoztatta az óragyártás világát.
Ez is érdekelheti Önt:
